Egy webshopot általában akkor tekint elkészültnek a megrendelő, ha hibamentesen végigviszi a vásárlót az első kattintástól a sikeres fizetésig. A dizájn tetszik, a szövegek jónak tűnnek, a termékek feltöltve, a kosár működik. Egy átlagos kereskedő nincs tisztában azzal, hogy ezen kívül mi az, amit figyelnie kell, egyébként is valószínű, hogy már nagyon várja az indulást, talán még egy kis – nagy? – csúszás is volt a teljesítésben, ezért eldördül a startpisztoly. Lehet, hogy korai?

A kérdés ugyanis az, hogy a webshop vajon stabilan, terhelés alatt is tudja, amit tud, és felkészült-e a nem teljesen szabályos felhasználói viselkedésekre. Ha egy felhasználó kosárba rak valamit, majd elrohan, visszajön, újra megnyitja az oldalt és eltűnt a kosara – itt vége a vásárlásnak. Ha kitölti az adatokat, nem pipálja be a feltételeket, ezért újra ki kell tölteni az űrlapot – itt is valószínűleg. Hacsak nem olyasmit árulsz, amit mindenki akar, és csak te tudod ezt biztosítani, akkor elmennek máshová. 

Akik napi szinten webshopot üzemeltetnek, tudják: a vásárlók nem adnak második esélyt.

Ezért a működőképesség három rétegen múlik:

Az első a technikai stabilitás. Ez azt jelenti, hogy az oldal nem esik szét terhelés alatt. Black Friday, kampány, influenszer poszt – ha ezeknél hal meg a rendszer, akkor pont a legértékesebb forgalmat dobod ki.

A második: folyamatban gondolkozás. A webshop nem oldalak halmaza, hanem egy folyamat: termék → kosár → fizetés → visszaigazolás. Ha ebben bárhol törés van, az konverzióvesztés, és minden egyes átmenetet külön meg kell vizsgálni. Hiába 100%-osan jó a rendszer a folyamat minden elemében, kivéve egyet – az az egy lesz a „bukta rész”, ami a többit is feleslegessé teszi. A felhasználói élménynek gördülékenynek, támogatottnak kell lennie végig.

A harmadik a válaszidő. „Tölt egy kicsit, belefér, nem?” Sajnos nem. Több kutatás is kimutatta, hogy már 2–3 másodperc felett drasztikusan nő a visszafordulási arány.

A Gymshark jó példa erre. A történet a klasszikus „egy 19 éves srác apa garázsában megalapítja a cégét” típusú sztori, csakhogy az influenszer marketing és a közösségi média hullámának időben meglovagolása miatt a cég termékei iránti kereslet az egekbe szökött egy pillanat alatt. Nem az volt a baj, hogy növelni kellett a webshop teljesítményét, több szerverkapacitást adni a számára, hanem hogy nem is volt kialakítva a lehetőség ilyen skálázásra, mert alapból nem is gondolták, hogy ez megtörténhet.

Próbálkoztak mindennel, optimalizálás, Adobe Commerce, Shopify, ki tudja, mi még: fél évvel ezelőttről még mindig olyan bejegyzéseket találni, amikor valaki nem tudott rendelni, mert a webshop nem megy. Egy 750 millió dolláros bevétellel rendelkező cégről beszélünk, vagyis nem arról van szó, hogy ne tudnának beállítani akármennyi szervert a webshop mögé. 

„Miért van az, hogy minden működik, mégis kevés a rendelés?” Erre a válasz persze lehet az,. hogy a termék nem elég jó, nem elég drága, nem viszünk rendes marketinget. De lehet, hogy sokkal prózaibb a helyzet. A következő posztban végigveszünk néhány lehetőséget, hogy hol döccen meg a dolog a vásárlónál, aki otthagyja az egészet inkább, és menekül a konkurenciához.